Ötven után az idő ritmusa már más: jobb, több, mert lassúbb…
Amíg sietsz, mert ifjan mindig sietsz, kevés időd van, de később ráérsz
(másképpen) van időd, már van miből…
A bosszú talán emberibb, mint a megbocsájtás olcsó fölénye,
aminek az alján többnyire gyávaság lappang. A nagylelkűség igazán érdekes
megnyilvánulás, de szinte sohasem őszinte… Az alázat a kemény dió: még az is
lehet, hogy igen nagy gyöngeség, de most inkább azt gondolom, hatalmas nagyon
nagy erő...
Amilyen mértékben távolodsz a világtól, olyan mértékben
tudsz közeledni magad felé… talán…?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése